2010. augusztus 16., hétfő

Nekem számvetés, neked meglepetés

Majdnem másfél éve, hogy útjára bocsátottam a 8 éhes száj blogját. Mindig is szerettem főzni, sosem munka volt ez számomra, hanem a gondoskodás egyik formája. Így a blog írása is inkább elszórakoztatott...írtam, amikor jókedvem volt, és írtam, amikor rossz kedvem volt, aztán ettől meg jókedvem lett. Valahogy így...
Amikor nem tudtam, mit főzzek, leültem, elolvastam mi volt az ebéd Móninál, mit reggelizett Limara és fél óra múlva már tudtam, mi kerül az asztalra nálunk. (Bocsánatot kérek azoktól, akiket most nem említettem)
Mégis, most bezárom a 8 éhes száj blogját. De nem búcsúzni jöttem, mert a blog tovább él...

Gyereketető néven megtalálhatod itt.

Sajnos nincs energiám több blogot vezetni, és egy-egy bejegyzést nehéz is volt kategorizálnom. Sokszor órákig járattam az agyam tekervényeit, hogy a pogácsa, amihez a gyerekek mérték a lisztet, vajat, ők dolgozták ki a tésztát, az most gasztroblog témája, vagy a finommotorika fejlesztése, a mértékegységek gyakorlása inkább...addig-addig, míg nem került fel sehová sem.

Egy szó, mint száz, mostantól egyetlen blogom lesz, ide várok mindnekit, akit érdekel egy nagycsalád konyhája. Egy olyan konyha, ahol a gyerekek a főszereplők.

Ha téged érdekel, gyere, és olvass engem itt tovább!

A 8 éhes száj blogja nemsokára törlődik. Azok, akik feliratkoznak rendszeres olvasónak a Gyereketető blogra, ajándékot kapnak. Hogy mi lesz az ajándék, az már az új blog első bejegyzése. A játék kereken két hétig tart.

2010. augusztus 1., vasárnap

Majd csinálok ilyet otthon 18 rész - joghurtital

Egyik nagy családi kedvenc mifelénk a joghurtital.
Meg is iszunk egyszerre akár 6 litert is. A boltitól nem csupán az ára riaszt el, hanem a rengeteg izé is, ami benne van a joghurton és a gyümölcsön kívül.
Így aztán nekifogtam házilag gyártani.
Főztem nagyon tömény gyümölcsteát, valahogy így...


Tettem bele egy kevés mézet, és összekevertem házi joghurttal. Mivel a napokban pont láttam Móninál fotót, és leírást, megkímélem magamat ennek dokumentálásától. Annyi biztos, hogy nagyon egyszerű elkészíteni, tuti sikerül. Aludttejből is nagyon finom, ha éppen az van otthon.
A joghurtot összekevertem a gyümölcstea sűrítménnyel, és behűtöttem.


Mentalevéllel, jégkockával ma pont jó lesz.

2010. július 5., hétfő

Pappardelle



Egészen megbarátkoztam a ténnyel, hogy ma pappardellét készítettem.

A fiúk beestek az ajtón, én addigra megtanultam úgy kimondani, mint egy született olasz háziasszony. 
Biztos vagyok benne, hogy megérezték, mese nincs, ez valami nagyon finom vacsora lesz.
 A tegnapi faszénen sült afrikai harcsát szeleteltem bele tejszínes-fokhagymás besamel szószba, és igazi házitésztával tálaltam.



Házitésztát egyáltalán nem ördöngösség készíteni, igazán érdeems próbálkozni vele, elrontani nemigen lehet.
10 dkg liszthez 1 tojás kell.
Én 1 kg lisztet kiöntök a gyúródeszkára, majd középen egy kis mélyedést formázok. Ide ütöm bele a tojásokat. Ahogy nagymamám is csinálta, felverem villával, és egészen egyszerűen gyúrni kezdem. Addig, amíg nyújtható tészta nem lesz belőle.
Akkor fél óráig pihentetem, majd nagyon vékonyra nyújtom, és már csak vágni kell. ezt hullámosra vágtam.
Ettől lett pappardelle :)))
Egy dologra kell vigyázni: folyamatosan lisztezni kell a deszkát, a nyújtófát, és a tésztát. Nagyon vékony lesz, és enélkül könnyne elszakad.

2010. május 16., vasárnap

Ne haragudjatok...

...hogy feléje sem néztem a blognak.
Hálátlannak érzem magam, hiszen majd' egy hónapig titkoltam előletek, milyen finomakat eszünk. :)))
Áááá, a valóság az, hogy alig ügyködtem a konyhában. :(
Rengeteget dolgoztam viszont azért, hogy ezentúl újra legyen időm sütni-főzni. De minderről majd később, talán egy hónap múlva...:)
Mindenesetre ma, ezen a borongós esős napon a mi konyhánkban kisütött a nap.

Miután megtudtam, hogy a "mekis" hamburgerben rizs is van, :))) elhatároztam, hogy most aztán megmutatom tudatlan gyermekeimnek, hogyan is kell kinéznie egy hamburgernek. 
Szóval Limaránál már régebben láttam egy hamburger zsemle receptet, ezt rögvest meg is sütöttem. Napersze egyből dupla adag lisztből.


Míg a bucik sültek-keltek,  (vagy fordítva) Luca elkészítette a szószt. Egy rész majonéz, egy rész ketchup, és három db apróra vágott csemegeuborka.



A húst rábíztam Istvánra, és ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult.

Egy kis bibi azért volt, a hagymát férfiasan vágta...a lányok aztán sápitoztak, hogy ez nem rendes hamburgerhús, de aztán rátettük a zsemle tetejét, és megették.


Megették, kivéve Mesi, akivel egyezkedni-alkudozni kellett.


A többiek azért jóllaktak. :)

2010. április 6., kedd

Majd csinálok ilyet otthon12 - Kinder szelet

Az egész tepsi sütihez összesen 6 evőkanál cukor kellett, és egy kanál méz. Ezzel a ténnyel nálam rögtön bevágódott.
Bemutatom, ő a  

Kinder szelet



Verj fel 6 tojást 6 evőkanál cukorral, és 6 evőkanál forró vízzel egészen kemény habbá. Kanalazz bele 6 evőkanál lisztet (benne elkeverve 1 cs. sütőport), és két evőkanál kakaóport. Végy két nagy tepsit, oszd ketté a tésztát, és süsd meg 190°c-on. Amíg sül, áztasd be a lapzselatint. Kezd el verni a habtejszínt (kb 5 dl), majd mikor már majdnem jó, csurgass bele 1 ek. mézet, és a közben elkészített zselatint. (ez rajta van a csomagoláson).
El ne feledkezz a piskótáról, vedd ki, és hagyd hűlni.
Mikor már kihűlt, kend meg az egyik lapot a tejszínes krémmel, a másikat lazán borítsd rá. Hűtőben 1-2 órát dugd el a gyerekek elől.
Aztán szeleteld, és érdemes stopperrel mérni, meddig tartott.

2010. április 5., hétfő

Csokitojás helyett

Évek óta nem vásrolok csokitojást. Helyette különféle golyók közül válogathattak a locsolóink.

Pisztáciás golyók
Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
rumos meggybefőtt
30 kdg darált keksz, vagy babapiskóta, vagy süti széle
15 dkg porcukor
10 dkg darált dió
1 ek. kakaó
15 dkg darált pisztácia

A kekszet (én a sütik szélét mindig elteszem, és azt használom-finomabb ám!) egy nagy tálba teszem, és mindent bele: csokit olvasztva, diót a cukorral darálva, kakaót belekanalazva. A meggybefőtt levével formázhatóvá teszem. Kis golyókat gyúrtunk, közepébe meggyszemet tettünk. Meghempergettük a darált pisztáciában, hűtőben szikkasztottuk. Utána olvasztott csokoládéban megfürdettük, sütőpapíron hűtöttük, és csüccs a mignonpapírba.



Rumosdiós golyók

Hozzávalók

15 dkg mazsola
15 dkg dió
10 dkg porcukor
10 dkg kekszmorzsa

A mazsolát rumban áztatjuk, a diót ledaráljuk. Mindent összegyúrunk a kekszmorzsával, és kis golyóbisokat formálunk belőlük. A hűtőben dermesztjük, majd csokifürdő következik.
Picit hűl, és már csomagolható.




A golyókat csattos üvegekbe pakoltuk.





2010. február 5., péntek

Müzliszelet

Holnap hajnalban indulnak gyerekek és apukájuk...meg sem állnak Győrig. Erőfelmérés lesz a kajakosaimnak, kicsiknek-nagyoknak. Izgulok értük, milyen lesz az út a havaseső miatt, és persze izgulok, hány felülés sikerül, hány km-t tudnak majd futni, hány fekvőtámaszt nyomnak, s vajon meg kell-e várni az eredményhirdetést.
Amikor izgulok, akkor vagy varrok, vagy sütök-főzök.
Most utóbbit tettem, egy adag müzliszelet készült.
Hozzávalók: 20 dkg vaj, 15 dkg méz, 20 dkg barna cukor, 40 dkg puffasztott zabpehely, 15 dkg olajos mag pl. sótlan földimogyoró, napraforgómag, szezámmag, 15 dkg aszalt gyümölcs (mazsola, sárgabarack, áfonya) 
Elkészítés: A zabpelyhet összekeverem a gyümölcsökkel, és magvakkal. A vajat a mézzel és a cukorral kis lángon, folyamatosan kavargatva felfőzöm. Ezután hozzáadom a zabpelyhes keveréket és jól összedolgozom. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítom, a konyhaablakban meghűtöm, és hidegen szeletelem.
Az adag felére olvasztott csokit csorgattam, celofánba csomagoltam, és remélem, minden rendben lesz..:)


2010. január 24., vasárnap

Majd csinálok ilyet otthon11-a majonéz

Eszti kérdezte, hogyan készül. :)

Én 3 tojássárgájából készítem, de ez egy igen nagy adag. :)

Tehát a robotgép tálkájába beleteszem a 3 tojássárgáját, egy evőkanál cukrot, pici sót, és elindítom a habverővel a legmagasabb fokozaton. Eközben nagyonnagyonnagyon vékony sugárban csorgatom bele az olajat. Körülbelül 2 dl olajat vesz fel ez a tojásmennyiség. Egészen ki kell fehérednie, és egynemű masszának kell lennie, akkor jó.
Amikor kész, keverek bele 2 evőkanál mustárt, egy icipici fehérbort, borsot, esetleg sózom-cukrozom, ha szükséges.
Natúr joghurttal, esetleg tejföllel elkeverve tartármártásként szoktam használni.
Sokkal olcsóbb, és sűrűbb, teltebb ízű, mint bolti társa. Egyetlen hátránya, hogy hamar romlik (szalmonella), így leginkább télen készítem. Nyáron, biztos ami biztos, inkább a boltban veszem.

2009. december 8., kedd

Majd csinálok ilyet otthon 10 - Szaloncukor

Ha hetekig nem írok, az azt jelenti, hogy egyfolytában sütök-főzök, varrok, tanítok. Most is éppen két rohanás között vagyok, de erről a projektről muszáj beszámolnom. Közkinccsé kell tennem. :)
Dolce vita blogjában akadtam rá arra, amit kerestem. Valahogy mindig nagy gondban voltunk a szaloncukorral. Sokáig nem találtunk olyat, ami valóban ízlett volna, és pusztán a hagyomány és hangulat miatt vásároltunk belőle. Aztán jött a Szamos-féle, ez tényleg finom. Azonban ebből egy 8 személyes család egyébként is nagymértékű édességigényét kielégíteni eléggé költséges mulatság volt.
Idén döntöttem. Mindenképpen itthon készítem el. Jó-jó, de mit...két napig keresgéltem, rengeteg receptet találtam. Végül a már említett blog szaloncukra győzött.
Az ára verhetetlen. Kiszámoltam, lemértem, 70 db cukor lett, 60 dkg, és ez került 800 Ft-ba. Ráadásul ebben aztán tényleg csak az van, amit én tettem bele. Az eredeti recepten egy kicsit változtattam, ezt nyugodtan megteheted te is, ebben (is) áll a nagyszerűsége.
20 dkg mandula
15 dkg cukor
3-4 evőkanál tömény alkoholos ital (nálunk éppen vodka és rum volt itthon)
mazsola, kandírozott gyümölcsök, datolya, és amit szeretsz.

A mandulát a kávédarálón ledaráltam a cukorral együtt. Utána botmixerrel összetrutyiztam (szakszó) a mazsolát, narancs-és citromhéjat, datolyát, sárgabarackot, attól függően, milyen ízben szeretitek. Nálunk a datolyás-vodkás, illetve a rumos-mazsolás lett a nyerő.

A mandulás port, és a gyümölcsös sűrű masszát keverd össze, és annyi evőkanállal kanalazd bele az alkoholt, amíg formázható masszát nem kapsz. Vigyázat, ez csupán 3-4 evőkanált jelent! Fontos, hogy valódi alkoholt, és ne aromát használj, mert ez is tartósít.

Én kis hurkákat formáztam belőle, és végül fogpiszkáló segítségével mindet megfürdettem valódi étcsokoládéban. Amikor vásároltam, a Boci csoki éppen 90 Ft volt, ebből spájzoltam be.
Egyedül a csomagolással vannak még gondjaim. A fóliás papírok kipödrődnek, muszáj őket megkötni, és ez több idő-energia, mint maga a készítés. Ráadásul mi nem akasztjuk a fára, így aztán felesleges. Más papírok átzsírosodnak. Na, ezen még ügyködök...


2009. november 2., hétfő

Kamrafosztók


A környékünkön évek óta jönnek a kamrafosztogató gyerekek október utolsó estéjén. Eleinte nem voltam rutinos, és valóban kifosztottak. :)
Idén azonban készültünk.
Mályvacukorral.
A fotóért elnézést, valamiért a vakus túl világos lett, a vaku nélküli homályos...igazából nem értek hozzá, valamit biztos tehettem volna az ügy érdekében, de tehetetlen voltam, a férjem meg dolgozott. :((( Szóval ez most ilyen...


De a mályvacukor finom lett, sőt, mind egy szálig elfogyott.
Egy kislábasban összefőztem 45 dkg cukrot, 3 ek mézet, és 1,5 dl vizet. Forralás után 3-4 percig főztem még. Eközben egy zacskó zselatint elkevertem 3 ek vízzel. Ebből jó kemény massza lett, nem kell megijedni. Rumosmeggy ízű aromát tettem még a zselatinhoz, ettől egyben szép babarózsaszín lett.
Amikor már 3-4 percig főtt a szirup, lassal hozzáadtam a zselatint is. Utána az egészet felhabosítottam a tálas mixerrel.
Amíg a mixer dolgozott, egy tepsibe sütőpapírt vágam, és alaposan beolajoztam. Ebbe simítottam a ragacsos masszát, és kitettem hűlni-dermedni az ablakba. (lehet a hűtőbe is)
Amikor ezzel kész lettem, a konyhapultot is beolajoztam, és ide borítottam a cukorkát. Olajos késsel felkockáztam. Egy kis tálkában összekevertem porcukrot és étkezési keményítőt, és a kis cukorkakockákat ebben hempergettem meg.


2009. október 30., péntek

Délutáni forrócsoki kaláccsal

Középső lánykám szeptemberben már kisgimis lett, új iskola, új osztálytársak...élvezi az új helyzetet, a kihívásokat, de a régiek is nagyon hiányoznak neki. Szerencsére a szolfézs maradt a régi suliban, a régi társakkal. Így aztán volt alkalma megszervezni egy közös játékot a szünetre.
Sokat törtem a fejem, mi legyen a "menü", mert ugye nem szülinap, meg semmilyen ünnep, "csak" a barátságok ünnepe. :)
Így aztán végül a forrócsoki és a kalács mellett döntöttünk. Sülnek a kalácsok, a lakást betülti a karácsony előillata.
Összesen 2 kg lisztből, négy szép kalács készült. Van közötte mazsolás, cukros, és semmilyen. :)

A recept: 50 dkg liszt, 2,5 dkg friss élesztő, 2 dl tej, 3 tojás, vékonyka szelet vaj felolvasztva, 5 dkg cukor, csipetnyi só, mazsola, tetejére jégcukor, és egy tojás a kenéshez.

A hozzávalókat a kenyérsütőben kelesztettem meg, majd megfontam, és mivel ez egy nagyon lágy tészta, őzgerinc-formába ültettem. Ott még duplájára kelesztettem, megkentem a tetejét, és 190 °C-on kb 50 percig sült. Az utolsó fél órában alufóliával gyengén letakartam a tetejét, nehogy megégjen.

Következik a forrócsoki, de az csak délután, mert frissen készül! :)

2009. szeptember 30., szerda

Majd csinálok ilyet otthon...7.rész

Nem készítettem még statisztikát, de talán hetente sütök pizzát. Van egy titkom ezzel kapcsolatban: ha felgyűlik egy kis maradék husi, zöldség, miegymás, akkor délelőtt gyorsan bedagasztok egy tésztát.
A tészta végtelenül egyszerű, elronthatatlan...nálunk 1 kg liszt, bele só, cukor, és fűszerek. Rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, és fokhagyma. Utána beleteszek egy zacskó porélesztőt (olyat, ami 1 kg liszthez elegendő), és öntöm bele a tejet. Egy liternyi biztos elfogy.
Ezt nem bízom a kenyérsütőre, mert pontos adagokat nem tudok, csak érzem, mikor jó a tészta.
Amikor megkelt, jó olajos kézzel négy részre osztom, és 4 tepsibe lapítom a kezemmel őket.
Ezért is jó, ha kézzel dagasztjuk, mert utána úgyis kézzel dolgozunk vele. Ennek lehet, hogy semmi tudományos alapja nincs, csak én nem vagyok elég rugalmas. :)))





3 féle pizza készül:
Első paradicsomos szósszal, lásd a házi ketchup postot. Most éppen sültkolbász marad tegnapról, így azt karikáztam rá. Ezt eszik a kisebbjeim, akik még nem mernek kísérletezni az ízekkel. Konzervatívak, szerintük a pizzához a ketchup dukál. Nálunk ők képviselik a "tömeget", így ebből két tepsi készült.:)
Második fokhagymás besamellel készül. Erre füstölt tyúkcombot tettem. Ajándékba kaptam a szomszédból. Nem ettünk még soha tyúkcombot füstölve, ráadásul bio-ból készült, úgyhogy az ínyencek, és a férjem osztoztak rajta. Ja, a férjem is ínyenc ám.
A harmadik az enyém. Három napi adagom: reggelire, ebédre is ezt eszem, mert nagyon szeretem.
Azt hiszem, már írtam egyszer, hogy nem szeretem túlcifrázni az ízeket, egyszerűen rajongok az ilyen szimpla fogásokért.
A tésztára paradicsomot karikázok, zúzott fokhagymát halmozok, és betolom a sütőbe. Aki igazán jót akar enni, ezt próbálja ki!

2009. szeptember 17., csütörtök

Majd csinálok ilyet otthon...6. rész

Ez mi?-kérdezték este az éhesek. A türelmetlenek találgattak: bukta, de sós az illata.
Na szóval ez Hot Dog.
A tésztájához 1 kg liszt, 2 tojás, 10 dkg vaj, 5 dkg élszető, 3 evőkanál cukor, és só szükségeltetik.
A kenyérsütő dagasztója elvégzi a nehezét, nekem már csak kétfelé kellett osztani, téglalap alakúra kinyújtani, a téglalapot pedig 9 kisebb téglalapra osztottam.
Mindegyiket megkentem mustárral, és ketchuppal, majd egy fél virslit tettem bele. Összehajtogattam, a hajtásoknál jól összenyomkodtam a tésztát, és egy órát kelt még a tepsin.
Utána megkentem tojással a tetejét, és betoltam a 170 °C-os sütőbe.
Ott csücsült kb fél órát.
A receptre itt bukkantam.



2009. szeptember 5., szombat

Maggi a'la mamma

Eszembe jutott egy kis szösszenet a napokban.

Lehet-e imádság közben főzni? És főzés közben imádkozni?


Sokadszorra kapom rajta magam, hogy nem tudom megmondani, főzök-e, vagy éppen a Jóistennel beszélem meg a dolgaimat...

Mostanában egészen hétköznapi események mögött látok meg mélyebb összefüggéseket. Aztán hogy ezek tényleg ilyen fontos állomások-e az életemben, vagy csak én képzelem azoknak, hát nem tudom, majd kiderül.

Mindenesetre most sem tudom eldönteni, hogy gasztroblogot írok, vagy pszichodrámát játszok magamban. :)))

Ha visszasétálok 15 évet az életemben, emlékszem, reggel sosem tudtam még, mi lesz délben az ebéd. Ahogy éhesedtem, úgy körvonalazódott mit lenne kedvem enni. Már csak a gyerekek szájízére kellett formálni, és mehettünk is a boltba. Jó volt ez így, mindig is szerettem a pillanatokat élvezni.

A következő fokozat akkor következett be, mintegy 10 éve, amikor messzebb költöztünk a bolttól. Kénytelen voltam előre megérezni, mihez lesz gusztusunk. Eleinte nagyon nem ment, de aztán belejöttem. Egy hétre előre étlapot terveztem, "és eszinemeszinemkapmást" elvén üzemelt a konyhám.
Ezt az elvet korábban el sem tudtam képzelni, nemmég megtartani....

Aztán jött az idei nyár, és minden borult. Ez is. Már nem azt ettük, amit megkívántunk éppen, nem is azt, amit elterveztem, hanem ami aznap érkezett.

Nem tudom, mi történt a földeken, és a kertekben, de naponta több láda nyersanyag landolt nálunk. Mi meg örültünk. Először. Másodszor.

Aztán azt éreztem, kihúzzák a lábam alól a talajt. De a józan eszem azért azt diktálta, jól jön ez még, fagyasszuk le. Megtelt az első, a második, a harmadik és a sokadik fiók a fagyasztóban. Aztán beüzemeltük a másik fagyasztót. S mivel harmadik nincs, megteltek a csavaros tetejű üvegek. Azt hittem, ezek sosem fogynak el, de mégis elfogytak.

S ekkor érkezett még két láda leveszöldség. Sárgarépa, gyökér, zeller, karalábé.

Akkor éreztem, hogy ehhez én már kevés vagyok.

Leültem az internet elé, és azt mondtam, addig fel nem állok, amíg meg nem találom a megoldást.
És megtaláltam.

Maggi a'la mamma!




Mivel vegetát, leveskockát eddig nem használtam a sok adalékanyag miatt, nagyon örültem a receptnek.

Nosza, két napot pucoltam, aprítottam, de hihetetlenül élveztem, hogy nem kell kidobni, nem kell mindet azonnal megenni, és mivel még sosem készítetem, a kiváncsiság öröme éltetett.

Először is tehát mindent megtisztítottam, és nagyon pici darabokra vágtam. Jól megsóztam, pici cukrot is adtam hozzá, és forró olajon megforgattam.
Amit én tettem bele:

sárgarépa,
gyökér,
petrezselyem,
zeller szára,
gumója,
vöröshagyma,
lestyán,
fokhagyma,
paradicsom,
cukor,
só.

Utána egy tepsire fektettem, és pár napig a forró napon szárítottam.
Ne keseredj el, most is hozzá lehet látni, sütőben egy-két éjszaka 70°c-on kell szárítani.

Az eredeti receptet itt találod meg.

2009. szeptember 4., péntek

Húha....

majd' egy hónapig nem ettünk rendes ételt?

Hát éppen ideje, hogy főzzek valami embereset. Az összes gyerek iskolában, nekem meg még nincs rendes órarendem, így csökkentett üzemmódba kerültem.
A lakás csillog-villog, minden ruha élére vasalva a polcokon, fehér szőnyeg visszakerült a konyhába, és kilátok az ablakokon, és természetesen a kigyomlált, lenyírt, üdezölden pompázó kertet látom.

Khmmm, el ne higyjétek ám egy szavamat se!

A gyerekek tényleg iskolában (legalábbis reggel elindítottam őket), de kb ennyi igaz a történetből. Ja, meg órarendem sincs, de ez már a káosz első jele. A lakás meg...ja a fehér szönyeget is leterítettem tegnap, de már nem fehér.

Azt hiszem, ma csak annyival jobb a helyzet, mint eddig, hogy eljutok vásárolni, így néhány karton nyersanyag is bekerült a kamrába.

Például francia bagett. Talán ebből lesz időm meleg ételt kreálni vacsorára. De még nem biztos.
Azt viszont nagyon a szívemre venném, ha miattam nálatok se lenne vacsora. :)
Feltöltöttem egy videót, hogyan kell elkészíteni, bár kötve hiszem, hogy van emberi lény, aki nem tudná. Ugyanis annyira egyszerű. De élvezem, hogy még ez is rajta van a jutubon. Lehet, hogy a vajaskenyér készítése is, csak azt most nincs időm megkeresni.

2009. június 23., kedd

Rumos diós

Szintén egy félórás süti. :) Mi nem bírunk tovább várni, na.
Délre el kell készülnöm mindennel, mert indulnak edzésre. S ha versenyben akarok maradni a többiek kinderizéjével, és fornetticsodájával, akkor bizony edzés után dukál egy doboz süti.
Szerencsére a napi 2 edzés mellett nem kell félnem, hogy elhíznak, nekem meg úgyse marad, így aztán szárnyalhat a fantáziám szabadon.
Szóval: sütő beüzemel, 170 °C-ra.
Míg melegszik 1 pohár barnacukorral felverek 3 tojást habosra. Beleöntök 1 pohár tejszínt, ha nincs fél pohár tejet. Utána 2 pohár lisztet elkeverek egy sütőporral, és ezt is belekeverem a tojásos masszába.
Tepsibe öntöm, beteszem a sütőbe és 15 percig sütöm.
Addig 15 dkg vajat 3 ek. tejet, és egy bögre barnacukrot felteszek olvadni egy kislábosba. Egy vászonzsákba beleteszek két-három marék diót, és húsklopfolóval durvára verem. Addigra pont kész a vajas-cukros karamell. Belekeverem a diót is, és egy pici rumot, vagy rumaromát csepegtetek hozzá.
Már csipog is a sütő, kiveszem a tepsit, az éppen színt kapott tésztára ráöntöm a diós valamit ( a gyerekek minden ilyesmit trutyinak titulálnak, de ide mégsem írhatom), és visszatolom a sütőbe, hogy teljesen átsüljön.
A teteje valami mennyei, komolyan! Pirított diódarabok, alatta a könnyű piskótával, nekünk nagy kedvencünk.
Karácsonykor mandulával is szoktam készíteni.


2009. június 22., hétfő

Majd csinálok ilyet otthon...5. rész

Ezúttal kakaóscsigát sütöttünk.

Sokat gondolkoztam, leírjam-e, hogyan, hiszen ki nem tud kakóscsigát sütni...aztán eszembe jutott, 20 évvel ezelőtt én sem tudtam. Azóta viszont hetente elődugja a szarvacskáit a csiga, valamilyen formában: diósan, mogyorósan, vaníliásan, de legtöbbször persze kakaósan.


A tészta egyszerű kalácstészta, 1 kg lisztet beleszitálok egy tálba, közepére mélyedést készítek, oda beleöntöm a porított élesztőt, a két tojássárgáját, 15 dkg olvasztott vajat, és kb 10 dkg cukrot. Robotképpel megdagasztom (lehet kenyérsütőben is).

Ilyenkor nyáron fél óra és meg is kel.

Közben összekeverem a fekete kakaót vaníliás cukorral, és készítek kb 3 dl cukros tejet, valamint olvasztok még egy kevés vajat.

A tésztát kinyújtom, mint egy palacsintát, persze lehetőleg téglalap alakúra. Kicsit megkenegetem olvasztot vajjal, majd megszórom jó vastagon a kakaós cukorral. Utána feltekerem, szeletelem. Tepsibe sorakoznak, meglocsolom a cukros tejjel, és 180°C-on megsütöm.

Szerettem volna lefotózni, amikor a tálra tettem őket, de elkapkodták. Már csak kézben-szájban sikerült elkapnom. :)))


2009. június 15., hétfő

Lángos, de mégsem

Eleinte amolyan hóvégi koppéteknek számított mifelénk, aztán teljes jogú vacsorává nőtte ki magát. Lepénylegénynek ismertem meg, ugye a szeme-szája olyan kis kópévá teszi, mint a gyerekeim.
A tésztája lángostészta, de nem olajban sütöm. Szépen tepsire sorakoztatom, majd egyik gyerek kap a kezébe egy kenőkét, és fokhagymás-sós vízzel szépen megkenegeti. Betesszük a 170 °c-ra előmelegített sütőbe, és amikor szép piros, kivesszük.
Persze lehet hozzá tejfölt, sajtot, stb is kínálni, biztos elfogy.



2009. június 13., szombat

Majd csinálok ilyet otthon...4. rész

Mifelénk a szerda a piacnap. S minthogy már közel volt az év vége, sőt, egészen olyan érzéssel sétfikáltunk a piacon a két kicsivel, hogy vakációzunk...szóval nem siettünk haza leckét írni.
Megvettük a heti 40 tojást, és akkor látták meg a lángost. Ott helyben, 40 tojással a kosaramban meg kellett ígérnem, hogy sütök nekik.
Sütöttem is.
1 kg liszt, bele só, porélesztő... majdnem egy liter tej, és némi főtt-áttört krumpli. Hogy egészen őszinte legyek, annyi krumpli, amennyi éppen a kezembe fér, vagy rosszabb esetben amennyi van itthon. Kb 25-30 dkg.
Kidolgozom, illetve kidolgozza a gép, addig én a káposztával foglalkozom.
Lereszelem, besózom. Utána leöntöm róla a levét, olajra dobom, cukrozom, megpárolom.
Jobb esetben van a fagyasztómban előre kiporciózott adag a lángoshoz.
A lángostésztát kétfelé osztom, az egyikbe beledolgozom a káposztát, ezt eszi a család egyik fele. A többiek a hagyományos sima krumplisat szeretik.
Olajban pirosra sütöm, és kész.

2009. június 6., szombat

Tanévzáró suli-buli

Május vége-június közepéig még egy utolsó hajrá...mindent bele...javítani a matekjegyen, év végi vizsgák, osztálykirándulások, mindenkinek ugyanazon a héten...nem is sorolom tovább.


Na ezt spékelte meg az évzáró buli. :)


Az én asztalomnál teatasakot lehetett hajtogatni, erről bővebben a Jócsont blogban..., erre szerencsére nem kellett készülnöm, hiszen a teatasakokat sosem dobom ki.
A sütiket viszont este, gyerekfektetés után kezdtük, és éjfélkor készültünk el.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha együtt fogunk süniket gombócolni a férjemmel. :)



Sünik készítése:


50 dkg darált háztartási kekszet összedolgozunk 40 dkg lekvárral, 30 dkg darált kókuszreszelékkel (tehát kávédarálóban összeőrlöm a kókuszreszeléket, ez fontos!). 20 dkg vajat felolvasztok, beleteszek 20 dkg cukrot, és fekete kakaóporból 3 evőkanállal.


Amikor ezek feloldódtak a vajban, akkor összedolgozom a kekszes-lekváros-kókuszos masszával.Utána süniket formázok belőle. A szemei és az orrocskája cukorgyöngy, a tüskéi most kókuszból vannak.

Ehhez egy kisolvasztott csokival megkenem a hátát, hogy becsületesen ráragadjon.

De lehet ziziszemeket is tüskének beleszurkálni, vagy fogácsolt manduladarabkákat.Azokkal még cukibb, ahogy a lányaim mondják.

De most csak ilyen lett. :(


A másik süti egy titkos recept alapján készült, de itt most elmondom. :)
Egyébként Bounty néven vonult be a gasztronómia történetébe.
5 dl tejből, 20 dkg vajból, 10 dkg cukorból és 5 evőkanál darából sűrű tejbegrízt főzök.
Amikor kész, belekeverek 15 dkg kókuszreszeléket.
Ezt egy fóliával bélelt tepsibe terítem, és beteszem a hűtőbe.
Amikor már vágható, kiveszem, és kockákra (khmm...téglatestekre) vágom.
Ekkor be kell tenni a mélyhűtőbe, és nem árt neki, ha pár órát ott tölt.
Aztán felolvasztok 3 tábla tejcsokit ( CBA-ban akciós a Tibi csoki, 130 Ft).
Tényleg fontos, hogy finom, igazi csoki legyen, ne bevonó.
A csokiba tettem egy pici olajat is, hogy fényesebb legyen.
Fogpiszkáló segítségével minden kis kockát megmerítek a csokiban, és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom.
Ahol kihúzom a pálcikát, lesz egy pici lyuk, ott megszórom kókuszreszelékkel a tetejét, és ezzel a legnagyobb hibáját el is tüntettem. :)
Ezzel a sütivel eddig még minden sütiversenyt megnyertem.
Variációk: készítettem már kókusz helyett kakaóporral, rumosan is.


Hányan vagyunk éppen most?