Rumos diós

Szintén egy félórás süti. :) Mi nem bírunk tovább várni, na.
Délre el kell készülnöm mindennel, mert indulnak edzésre. S ha versenyben akarok maradni a többiek kinderizéjével, és fornetticsodájával, akkor bizony edzés után dukál egy doboz süti.
Szerencsére a napi 2 edzés mellett nem kell félnem, hogy elhíznak, nekem meg úgyse marad, így aztán szárnyalhat a fantáziám szabadon.
Szóval: sütő beüzemel, 170 °C-ra.
Míg melegszik 1 pohár barnacukorral felverek 3 tojást habosra. Beleöntök 1 pohár tejszínt, ha nincs fél pohár tejet. Utána 2 pohár lisztet elkeverek egy sütőporral, és ezt is belekeverem a tojásos masszába.
Tepsibe öntöm, beteszem a sütőbe és 15 percig sütöm.
Addig 15 dkg vajat 3 ek. tejet, és egy bögre barnacukrot felteszek olvadni egy kislábosba. Egy vászonzsákba beleteszek két-három marék diót, és húsklopfolóval durvára verem. Addigra pont kész a vajas-cukros karamell. Belekeverem a diót is, és egy pici rumot, vagy rumaromát csepegtetek hozzá.
Már csipog is a sütő, kiveszem a tepsit, az éppen színt kapott tésztára ráöntöm a diós valamit ( a gyerekek minden ilyesmit trutyinak titulálnak, de ide mégsem írhatom), és visszatolom a sütőbe, hogy teljesen átsüljön.
A teteje valami mennyei, komolyan! Pirított diódarabok, alatta a könnyű piskótával, nekünk nagy kedvencünk.
Karácsonykor mandulával is szoktam készíteni.