2009. szeptember 5., szombat

Maggi a'la mamma

Eszembe jutott egy kis szösszenet a napokban.

Lehet-e imádság közben főzni? És főzés közben imádkozni?


Sokadszorra kapom rajta magam, hogy nem tudom megmondani, főzök-e, vagy éppen a Jóistennel beszélem meg a dolgaimat...

Mostanában egészen hétköznapi események mögött látok meg mélyebb összefüggéseket. Aztán hogy ezek tényleg ilyen fontos állomások-e az életemben, vagy csak én képzelem azoknak, hát nem tudom, majd kiderül.

Mindenesetre most sem tudom eldönteni, hogy gasztroblogot írok, vagy pszichodrámát játszok magamban. :)))

Ha visszasétálok 15 évet az életemben, emlékszem, reggel sosem tudtam még, mi lesz délben az ebéd. Ahogy éhesedtem, úgy körvonalazódott mit lenne kedvem enni. Már csak a gyerekek szájízére kellett formálni, és mehettünk is a boltba. Jó volt ez így, mindig is szerettem a pillanatokat élvezni.

A következő fokozat akkor következett be, mintegy 10 éve, amikor messzebb költöztünk a bolttól. Kénytelen voltam előre megérezni, mihez lesz gusztusunk. Eleinte nagyon nem ment, de aztán belejöttem. Egy hétre előre étlapot terveztem, "és eszinemeszinemkapmást" elvén üzemelt a konyhám.
Ezt az elvet korábban el sem tudtam képzelni, nemmég megtartani....

Aztán jött az idei nyár, és minden borult. Ez is. Már nem azt ettük, amit megkívántunk éppen, nem is azt, amit elterveztem, hanem ami aznap érkezett.

Nem tudom, mi történt a földeken, és a kertekben, de naponta több láda nyersanyag landolt nálunk. Mi meg örültünk. Először. Másodszor.

Aztán azt éreztem, kihúzzák a lábam alól a talajt. De a józan eszem azért azt diktálta, jól jön ez még, fagyasszuk le. Megtelt az első, a második, a harmadik és a sokadik fiók a fagyasztóban. Aztán beüzemeltük a másik fagyasztót. S mivel harmadik nincs, megteltek a csavaros tetejű üvegek. Azt hittem, ezek sosem fogynak el, de mégis elfogytak.

S ekkor érkezett még két láda leveszöldség. Sárgarépa, gyökér, zeller, karalábé.

Akkor éreztem, hogy ehhez én már kevés vagyok.

Leültem az internet elé, és azt mondtam, addig fel nem állok, amíg meg nem találom a megoldást.
És megtaláltam.

Maggi a'la mamma!




Mivel vegetát, leveskockát eddig nem használtam a sok adalékanyag miatt, nagyon örültem a receptnek.

Nosza, két napot pucoltam, aprítottam, de hihetetlenül élveztem, hogy nem kell kidobni, nem kell mindet azonnal megenni, és mivel még sosem készítetem, a kiváncsiság öröme éltetett.

Először is tehát mindent megtisztítottam, és nagyon pici darabokra vágtam. Jól megsóztam, pici cukrot is adtam hozzá, és forró olajon megforgattam.
Amit én tettem bele:

sárgarépa,
gyökér,
petrezselyem,
zeller szára,
gumója,
vöröshagyma,
lestyán,
fokhagyma,
paradicsom,
cukor,
só.

Utána egy tepsire fektettem, és pár napig a forró napon szárítottam.
Ne keseredj el, most is hozzá lehet látni, sütőben egy-két éjszaka 70°c-on kell szárítani.

Az eredeti receptet itt találod meg.

3 megjegyzés:

Hányan vagyunk éppen most?